Minden péntek reggel görcsbe rándul a gyomrom, mert tudom, hogy újra jönnek az anyósomék. Évekig tűrtem, hogy átgázoljanak rajtam, de most már érzem, hogy elveszítem önmagam. Vajon lesz erőm kiállni magamért, vagy örökre láthatatlan maradok a saját életemben?
A nevem Farkas Eszter. Ez az én történetem arról, hogyan próbáltam megtalálni önmagam egy olyan világban, ahol a nőktől még mindig elvárják, hogy csak anya és feleség legyenek. A döntéseim megrázták a családomat, de végül megtanultam kiállni magamért.
A nevem Ilona, nyugdíjas tanítónő vagyok egy kis alföldi faluból. Évekig tűrtem a férjem közönyét és a saját vágyaim elfojtását, míg végül egy este mindent megváltoztattam. Most, hogy a családom elfordult tőlem, keresem a választ: vajon hibáztam, amikor végre magamat választottam?
Egy hétre beköltöztem a lányomhoz, hogy segítsek az unokám körül, de hamarosan úgy éreztem, hogy minden teher rám nehezedik. A feszültségek, kimondatlan sérelmek és a mindennapi küzdelmek rádöbbentettek, mennyire nehéz megtalálni az egyensúlyt anya, nagymama és önmagam között. Most azon gondolkodom, meddig kell feláldozni magunkat a családért.
Kilenc lány után a tizedik gyermekemet várom, miközben mindenki a fiú megszületését várja tőlem. A családom, a falum és a saját vágyaim között őrlődöm, és egyre nehezebb eldönteni, ki vagyok én ebben a történetben. Vajon elég vagyok-e anyaként, ha nem tudok fiút adni a családnak?
Egy vasárnapi ebédnél robbant a bomba: a férjem és az anyóspám eldöntötték, hogy nekem kell vigyáznom a sógornőm kislányára, mert „úgyis otthon vagyok”. De én nem ezért vagyok gyesen! Most mindenki haragszik rám, mert nemet mondtam – de vajon tényleg én vagyok az önző?
Egyetlen éjszaka alatt omlott össze minden, amit a családomról és önmagamról hittem. Azon az estén, amikor a férjem kizárt a lakásból, rájöttem, hogy nem élhetek tovább félelemben és megaláztatásban. Ez az én történetem arról, hogyan mertem szembenézni a magyar valósággal, a családi erőszakkal és a társadalmi elvárásokkal.
Nyolc éve vagyok házas, de mostanra elegem lett abból, hogy mindenki csak szolgálónak néz. Mindent megtettem a családomért, de most eljött az idő, hogy kiálljak magamért. Vajon lehet még változtatni, vagy örökre ebben a szerepben ragadok?
