Mindig is a család büszkesége voltam, de harminc évesen még mindig egyedülálló vagyok, és a munkámnak élek. A szüleim egyre nehezebben viselik, hogy nem alapítottam családot, miközben én a saját utamat járom. Vajon tényleg boldog lehetek így, vagy csak menekülök a felelősség elől?