Egy baleset után tolószékbe kerültem, és úgy éreztem, mindent elveszítettem. A családom azonban végig mellettem állt, még akkor is, amikor én már feladtam volna. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg újra értékelni az életet és szeretteimet.
Egy szörnyű baleset után mindkét karomat elvesztettem. A kórházi ágyon fekve csak a gyermekeimre tudtam gondolni, és arra, hogyan tudok továbbra is apjuk maradni. Azóta minden nap új kihívás, de megtanultam, hogy az igazi erő nem a testben, hanem a lélekben lakozik.
Egy esős novemberi estén, amikor a villanyszámla fizetése is gondot okozott, eldöntöttem: nem hagyom, hogy a világ eltiporjon. Egyedülálló anyaként, két gyerekkel, minden nap harcoltam a túlélésért és a társadalom előítéleteivel. Ma már saját vállalkozásom van, de az út idáig tele volt könnyekkel, kudarcokkal és váratlan fordulatokkal.
Egy viharos estén egyetlen szatyorral álltam a ház előtt, ahol tíz évet éltem. A férjem halála után a saját gyerekei könyörtelenül kidobtak. Mégis, valahol mélyen magamban megtaláltam az erőt, hogy újrakezdjem, és rájöttem: az élet harminc felett is tartogat meglepetéseket.
