Mindig azt hittem, hogy idős koromban körülvesz majd a családom szeretete. Ehelyett magányban éltem, miközben a gyerekeim és az unokáim a saját életüket élték, mintha nem is léteznék. Egy váratlan esemény azonban mindent megváltoztatott, és újra reményt adott.
Hetvenöt évesen újra szerelmes lettem, és úgy döntöttem, újra megházasodom. Ez a döntés azonban mély családi konfliktusokat robbantott ki, és elszakított a gyerekeimtől. Most, magányosan, azon tűnődöm: vajon megérte mindent kockára tenni a szerelemért?
Az ablak előtt ülök, és azon tűnődöm, vajon a gyerekeim tényleg aggódnak értem, vagy csak az örökség miatt hívogatnak. Mióta egyedül maradtam, minden nap érzem a magányt, és azt, hogy mennyire megváltozott a családunk. Vajon tényleg csak ennyit jelentek már nekik?
