Egyetlen pillanat alatt döntöttem: a fiam dolgait kidobtam a lakásból, és a menyemmel kezdtem új életet. Ez a döntés összetört, de felszabadított is, mert végre kiálltam magamért. Most azon gondolkodom, vajon hibáztam-e, vagy végre önmagamat választottam.
Egy viharos estén egyetlen szatyorral álltam a ház előtt, ahol tíz évet éltem. A férjem halála után a saját gyerekei könyörtelenül kidobtak. Mégis, valahol mélyen magamban megtaláltam az erőt, hogy újrakezdjem, és rájöttem: az élet harminc felett is tartogat meglepetéseket.
Egyik reggel, amikor a falu már ébredezett, rájöttem: teljesen egyedül maradtam. A férjem elhagyott, a családom hátat fordított, és mindenki rólam beszélt. Ez az én történetem arról, hogyan találtam meg önmagam a szégyen és magány közepette.
Hetvenéves vagyok, és azt hittem, a családom mindig az otthonom lesz. De amikor a lányom férje szigorú szabályokat vezetett be a látogatásaimra, minden megváltozott. Ebben a történetben megosztom veletek, hogyan próbáltam megtalálni a helyem, miközben a szeretet, a bűntudat és a remény között őrlődtem.
A legsötétebb éjszakámban maradtam egyedül a kislányommal, fillér nélkül. Megaláztatásokon, elutasításokon és előítéleteken át vezetett az utam, míg végül saját vállalkozást indítottam, ami nemcsak a mi életünket változtatta meg, hanem más nőket is inspirált. Ma már arról beszélek, hogy az anyai szeretet ereje minden akadályon átsegít, ha nem adjuk fel.
Egy véletlen találkozás után, huszonöt évvel az érettségi után újra találkoztam azzal a férfival, akit először szerettem. Az életem addigra már teljesen más irányt vett, családom és munkám volt, de az érzések, amiket Gábor iránt éreztem, egy pillanat alatt visszatértek. Vajon van-e jogunk újrakezdeni valamit, amit az élet egyszer már elvett tőlünk?
Tizenhárom évig dolgoztam Németországban, hogy eltartsam a családomat. Amikor hazatértem Budapestre, a gyerekeim, Gergő és Anna, egymás ellen fordultak az örökség miatt. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam helyrehozni mindent, amit a távollétem alatt elveszítettünk.
Tíz évig játszottam a „Napsütéses Évek” című sorozatban, ahol mindenki szeretett. A sorozat vége után azonban az életem teljesen megváltozott, és szembe kellett néznem azzal, ki vagyok a hírnév nélkül. Most először mesélem el, milyen nehéz volt újra megtalálni önmagam, miközben mindenki csak a régi karakteremet látta bennem.
Egyetlen pillanat alatt omlott össze a világom, amikor elvesztettük apát. Anyám döntése, hogy az életmegtakarítását kettéosztja köztem és a bátyám között, mindent megváltoztatott. De a legnagyobb titkomat már sosem tudtam elmondani neki.
Gyermekkorom a Békés megyei tanyán telt, ahol anyám és nővérem mellett nőttem fel. Mindig is éreztem, hogy többre vágyom, mint amit a vidéki élet kínálhat, de a döntés, hogy elhagyjam a családi gazdaságot, szívszorító volt. Ez az én történetem arról, hogyan találtam meg önmagam a városban, miközben sosem felejtettem el, honnan jöttem.
Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amikor a lányom szemébe néztem, és tudtam: el kell mennem. Egyedülálló anyaként, válás után, albérletben, adósságokkal küzdve hoztam meg a legnehezebb döntést. Most, 55 évesen, a lányom haragja és a múlt árnyai között keresem a választ: vajon jó anya voltam-e?
Egy esős éjszakán, amikor minden összeomlani látszott körülöttem, csak a hitem maradt kapaszkodónak. Két férfi között őrlődtem, miközben a családom is széthullott, és úgy éreztem, elveszítem önmagam. Végül Istenhez fordultam, és a hit ereje segített megtalálni a boldogságot – de az út fájdalmas és tanulságos volt.
