Azon az estén, amikor először találkoztam a fiam választottjának családjával, minden, amit eddig hittem a családról, megingott bennem. Az apja már az ajtóban részegen fogadott minket, és a vacsora hamar kínos vitába torkollott. Most, napokkal később is csak azt kérdezem magamtól: hol rontottam el?
Gyerekkorom óta legjobb barátnőm, Zsófi, az anyaság miatt teljesen megváltozott. Egykor együtt nevettünk, buliztunk, most pedig alig ismerem fel a fáradt, elhanyagolt nőt, akivé vált. Vajon visszakaphatom még valaha azt a Zsófit, akit annyira szerettem?
Ötvenéves vagyok, és a férjem elhagyott egy másik nőért. Úgy érzem, az egész életem összeomlott, és csak a magány vár rám. Vajon képes vagyok még újra boldog lenni, vagy tényleg csak az üres lakás marad nekem?
Egy nap véletlenül meghallottam, ahogy a lányom és a veje a házunk eladásáról beszélnek. Azóta nem találom a helyem, és azon gondolkodom, vajon tényleg a fiamnak kellene adnom mindent. Ez a történet arról szól, hogyan változott meg az életem egyetlen beszélgetés miatt, és milyen nehéz döntések elé állítja az embert az öregség.
Már gyerekkoromtól fogva anyám volt a mindenem, minden gondolatomat ismerte. Csak felnőttként, a saját családom mellett jöttem rá, mennyire befolyásolta az életemet – és mennyit ártott a házasságomnak. Most, hogy távolabb kerültem tőle, végre önmagam lehetek, de vajon visszafordítható-e mindaz, amit elvesztettem?
Egész életemben a gyerekeimért éltem, de most úgy érzem, elárultak. A lakás, amit szüleimtől örököltem, most széthúzza a családot. Vajon hol van az igazság, amikor a szeretet és az érdekek ütköznek?
Nyolc éve vagyok házas, de mostanra elegem lett abból, hogy mindenki csak szolgálónak néz. Mindent megtettem a családomért, de most eljött az idő, hogy kiálljak magamért. Vajon lehet még változtatni, vagy örökre ebben a szerepben ragadok?
Az egész egy késő esti telefonhívással kezdődött: a menyem sírva panaszkodott, hogy a fiam már semmit sem segít otthon. Én pedig csak ültem a konyhában, és visszhangzott bennem minden régi figyelmeztetésem. Most, amikor a családom széthullani látszik, nem tudom, hogyan segíthetnék nekik – vagy magamnak.
A férjemmel minden hétvégén utazunk a szüleihez vidékre, hogy segítsünk a kertben. De míg mi dolgozunk, a sógornőm csak ül, és mégis ő kapja a pénzt, mi pedig csak egy kis ételt viszünk haza. Vajon igazságos ez? Meddig tűrjem még ezt a helyzetet?
Soha nem házasodtam meg, és gyerekem sem született, de most, hatvanévesen, először érzem úgy, hogy készen állok a változásra. Fél éve megismertem egy nőt, aki mindent felforgatott bennem. Vajon lehet még újrakezdeni ennyi idősen, vagy az élet már eldöntötte helyettem a sorsomat?
Két éve mentem férjhez egy elvált férfihoz, és most úgy érzem, minden darabokra hullik. A férjem lánya, Dorka, beköltözik hozzánk a kis garzonlakásunkba, és ettől minden megváltozott. Vajon tényleg én vagyok az önző, vagy csak elveszítettem önmagam ebben a családban?
A fiam pénzt kért tőlem, de nemet mondtam, mert a férjemmel hamarosan nyugdíjba vonulunk, és takarékoskodnunk kell. Az évek során sok mindenen mentünk keresztül, még a válás gondolata is felmerült, de most már csak a békét keressük. A történetünk bemutatja, hogyan próbáljuk megőrizni a családi harmóniát és a jövőnket biztosítani.
