Egy este a lányom, Dóra, kisgyermekével és egy bőrönddel állított be hozzánk. Azt mondta, elválik, mert a férje megcsalta – de hamarosan kiderült, hogy titkol valamit. Most, hogy megtudtam: újra terhes, de nem meri elmondani a férjének, nem tudom, hogyan segíthetnék neki.
Nemrég elváltam, és hatéves lányommal vissza kellett költöznünk anyámhoz. Az ő háromszobás lakása tele van régi, értéktelen tárgyakkal, amiket semmi pénzért nem enged kidobni. Nap mint nap küzdök azzal, hogy a gyerekemnek normális otthont teremtsek, miközben anyám makacsul ragaszkodik a múltjához.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én is ilyen helyzetbe kerülök. Egy csütörtök este a szüleim behívtak minket, hogy végre döntsünk a nagymama lakásáról. Amit ott hallottam, örökre megváltoztatta a családunkat – és engem is.
Egyetlen telefonhívás elég volt, hogy az egész életem felforduljon. Anyám sírva könyörgött, hogy adjam át a lakásomat a bátyámnak és a sógornőmnek. Azóta minden nap azon gondolkodom, hol van a határ a családi összetartás és az önfeláldozás között.
Gyerekkoromban anyám azt tanította, hogy egy nő legyen független, és ne várjon segítséget senkitől. Most mégis minden problémáját nekem kell megoldanom, miközben ő albérletet ad ki, és mindent rám hárít. Vajon hol van a határ a családi kötelesség és az önállóság között?
Miután tíz évig fizettük a lakáshitelt, anyósom mégsem hajlandó elköltözni a közös otthonunkból. Az ígéret ellenére, hogy külön költözik, most azt mondja, hogy inkább maradna. Ez a helyzet feszültséget és csalódást okoz a családunkban, és nem tudom, hogyan kezeljem.
