A saját lakásom kulcsát szorongattam, amikor váratlanul megjelent az exférjem. Az életemet újra kellett építenem a válás után, most pedig attól félek, hogy mindent elveszíthetek. Vajon képes vagyok megvédeni azt, amiért annyit küzdöttem?
Tizenhat éve dolgozom Olaszországban, hogy eltartsam a családomat, miközben a férjem éveken át megcsalt. A fiam szavai törték össze végleg a szívemet: „Anya, apa el akar búcsúzni.” Most, hogy mindent elveszítettem, újra kell építenem magam – de vajon képes vagyok-e rá?
Egy szombati takarítás során a pincében rábukkantam a férjem régi naplójára. Amit olvastam, örökre megváltoztatta a házasságunkat és az iránta érzett bizalmamat. Most már nem tudok ugyanúgy ránézni, és nem tudom, hogyan tovább.
Egyetlen gyermekem csodával határos módon született meg, miután azt mondták, sosem lehet gyerekem. Most, hogy felnőtt, és férjhez ment, minden örömöm mellett egyre jobban aggódom a házasságáért. Vajon jól tettem, hogy mindig mindent megadtam neki, vagy éppen ezzel ártottam meg neki?
Mindig azt hittem, hogy a fiam, Gergő, csak kicsit szétszórt, de amikor hetente pénzt kért tőlem, rájöttem, hogy valami sokkal komolyabb dolog áll a háttérben. Egy nap levelet kaptam a banktól, és minden összeomlott bennem. Most már tudom: egy szülő sosem lehet elég éber, ha a gyereke bajban van.
A nevem Gábor, és ma is visszhangzik bennem az a pillanat, amikor a bátyám, Zsolt a szemembe nézett, és azt mondta: ‘Te csak magadra gondolsz.’ Egy kis alföldi faluban nőttünk fel, ahol anyánk egyedül nevelt minket, miközben a családi gazdaságot vezette. Ez az én történetem arról, hogyan döntöttem úgy, hogy mindent magam mögött hagyok, és miért nem bántam meg soha.
Amikor beköltöztem a panelba, nem gondoltam volna, hogy egy egyszerű szomszédi kapcsolat ekkora terhet rak majd a vállamra. Eleinte csak kedvességből adtam Juliskának egy-egy süteményt, de hamarosan mindennapos követeléssé vált. Most már nem tudom, hol húzzam meg a határt: segítsek, vagy védjem meg a saját életemet?
Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amit évtizedekig építettem. A fiam szerelme és menye ambíciói miatt családi háború robbant ki. Most már csak azt kérdezem magamtól: hol rontottam el?
A lányom lakásából kilépve a könnyeimmel küszködtem. Egy véletlenül elolvasott napló mindent megváltoztatott köztünk. Vajon helyrehozható még az, ami eltört?
Az utóbbi időben úgy érzem, mintha elvesztettem volna a lányomat. A férje teljesen elidegenítette tőlünk, és már a férje szava számít mindenben. Ezt a történetet azért írom, mert nem tudom, hogyan tovább, és szeretném, ha mások is elmondanák a véleményüket.
Az utolsó kemoterápiám reggelén a félelem és remény között őrlődtem, amikor Péter, a férjem, valami egészen váratlan dolgot tett értem. Négy műtét, hónapok fájdalma és bizonytalansága után végre éreztem, hogy nem vagyok egyedül ebben a harcban. Ez a nap örökre megváltoztatta az életemet – és talán másokét is.
A nyugdíjazásom napján, amikor boldogan vittem haza a kolléganőimtől kapott virágcsokrot, a férjem váratlanul közölte: elköltözik. Azt hittem, ez lesz életünk új kezdete, de ő már eldöntötte, hogy vége mindennek. Most, hónapokkal később, még mindig keresem a válaszokat: hogyan lehet újra felépíteni önmagam, amikor minden, amit ismertem, darabokra hullott?
