Mindig úgy éreztem, hogy egyedül cipelem a család terheit, miközben a férjem, Gábor mintha egy másik világban élne. Egy veszekedés után azonban valami megváltozott bennünk. Most már tudom, hogy néha a legnagyobb viharok hozzák el az igazi megértést.
Hat éve költöztem be a férjemhez, Gáborhoz, és azt hittem, végre saját otthonunk lesz. De amikor a rokonok beköltöztek, minden megváltozott: a házunk már nem a miénk, hanem egy soha véget nem érő családi csatatér lett. Most minden nap harc a nyugalomért, és nem tudom, meddig bírom még.
A nevem Eszter, és bár a szüleim csak két utcányira laknak tőlünk, mégis úgy érzem, mintha teljesen egyedül lennék az anyaságban. A férjemmel, Gergővel mindketten dolgozunk, és a kisfiunk, Marci mellett néha már azt sem tudom, hol áll a fejem. Néha azon gondolkodom, vajon hol rontottuk el, hogy a saját családom helyett idegenekre kell bíznom a gyermekemet.
