Hatvanon túl már megszoktam a magányt, de egy esős délután a buszmegállóban valaki váratlanul megszólított. Egy régi ismerős, akitől azt hittem, örökre elváltak útjaink. Ez a találkozás mindent felforgatott bennem – és talán új esélyt adott az életre.
A saját lakásom kulcsát szorongattam, amikor váratlanul megjelent az exférjem. Az életemet újra kellett építenem a válás után, most pedig attól félek, hogy mindent elveszíthetek. Vajon képes vagyok megvédeni azt, amiért annyit küzdöttem?
Tizenhat éve dolgozom Olaszországban, hogy eltartsam a családomat, miközben a férjem éveken át megcsalt. A fiam szavai törték össze végleg a szívemet: „Anya, apa el akar búcsúzni.” Most, hogy mindent elveszítettem, újra kell építenem magam – de vajon képes vagyok-e rá?
Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amikor anyósom nekem támadt a válás közepén. A nevem, a fiam, a múltam – mindez veszélybe került. Vajon jogom van megtartani a volt férjem nevét, vagy tényleg el kell engednem mindent, amihez eddig ragaszkodtam?
Egy szombati takarítás során a pincében rábukkantam a férjem régi naplójára. Amit olvastam, örökre megváltoztatta a házasságunkat és az iránta érzett bizalmamat. Most már nem tudok ugyanúgy ránézni, és nem tudom, hogyan tovább.
Egy hideg, őszi estén szembesültem azzal, hogy édesanyámat talán végleg elveszítem – nem a halál, hanem a magány miatt. A családi viták, a mindennapi rohanás és az önzőségünk miatt hagytuk, hogy a legfontosabb ember az életünkben szenvedjen. Ez az én történetem arról, hogyan próbáltam visszaszerezni azt, amit majdnem elvesztettem.
Egyetlen gyermekem csodával határos módon született meg, miután azt mondták, sosem lehet gyerekem. Most, hogy felnőtt, és férjhez ment, minden örömöm mellett egyre jobban aggódom a házasságáért. Vajon jól tettem, hogy mindig mindent megadtam neki, vagy éppen ezzel ártottam meg neki?
Amikor először találkoztam a fiam választottjával, azonnal éreztem, hogy valami nincs rendben. Úgy tűnt, mintha a telefonja fontosabb lenne számára, mint a család vagy a beszélgetés. Ez az én történetem arról, hogyan próbáltam elfogadni őt, és hogy végül mi lett a kapcsolatunk sorsa.
Mindig azt hittem, hogy a fiam, Gergő, csak kicsit szétszórt, de amikor hetente pénzt kért tőlem, rájöttem, hogy valami sokkal komolyabb dolog áll a háttérben. Egy nap levelet kaptam a banktól, és minden összeomlott bennem. Most már tudom: egy szülő sosem lehet elég éber, ha a gyereke bajban van.
Azt hittem, a férjem megtért, amikor minden nap templomba kezdett járni. Aztán rájöttem, hogy az imádság csak álca volt, és a valódi ok sokkal fájdalmasabb. Most már csak azt kérdezem magamtól: vajon én is hibás vagyok abban, ami történt?
A nevem Gábor, és ma is visszhangzik bennem az a pillanat, amikor a bátyám, Zsolt a szemembe nézett, és azt mondta: ‘Te csak magadra gondolsz.’ Egy kis alföldi faluban nőttünk fel, ahol anyánk egyedül nevelt minket, miközben a családi gazdaságot vezette. Ez az én történetem arról, hogyan döntöttem úgy, hogy mindent magam mögött hagyok, és miért nem bántam meg soha.
A lányom lakásából kilépve a könnyeimmel küszködtem. Egy véletlenül elolvasott napló mindent megváltoztatott köztünk. Vajon helyrehozható még az, ami eltört?
