Egyetlen telefonhívás elég volt, hogy az egész életem felforduljon. Anyám sírva könyörgött, hogy adjam át a lakásomat a bátyámnak és a sógornőmnek. Azóta minden nap azon gondolkodom, hol van a határ a családi összetartás és az önfeláldozás között.
Egyetlen döntésem mindent megváltoztatott: titokban tartottam a fizetésem emelését a férjem előtt. Most, hogy elment, üres a lakás és a szívem is. Vajon tényleg hibáztam, vagy csak végre magamra gondoltam?
Egész életemben a gyerekeimért éltem, de most úgy érzem, elárultak. A lakás, amit szüleimtől örököltem, most széthúzza a családot. Vajon hol van az igazság, amikor a szeretet és az érdekek ütköznek?
Azon az éjszakán, amikor a lányom, Zsófi, sírva állított be hozzánk a kisfiával, minden megváltozott. Egyetlen gyermekemért mindent feladtam, de most úgy érzem, az egész családom széthullik. Vajon jól teszem, ha mindent magamra vállalok?
Nyolc éve vagyok házas, de mostanra elegem lett abból, hogy mindenki csak szolgálónak néz. Mindent megtettem a családomért, de most eljött az idő, hogy kiálljak magamért. Vajon lehet még változtatni, vagy örökre ebben a szerepben ragadok?
Az egész egy késő esti telefonhívással kezdődött: a menyem sírva panaszkodott, hogy a fiam már semmit sem segít otthon. Én pedig csak ültem a konyhában, és visszhangzott bennem minden régi figyelmeztetésem. Most, amikor a családom széthullani látszik, nem tudom, hogyan segíthetnék nekik – vagy magamnak.
A férjemmel minden hétvégén utazunk a szüleihez vidékre, hogy segítsünk a kertben. De míg mi dolgozunk, a sógornőm csak ül, és mégis ő kapja a pénzt, mi pedig csak egy kis ételt viszünk haza. Vajon igazságos ez? Meddig tűrjem még ezt a helyzetet?
Gyerekkoromban anyám azt tanította, hogy egy nő legyen független, és ne várjon segítséget senkitől. Most mégis minden problémáját nekem kell megoldanom, miközben ő albérletet ad ki, és mindent rám hárít. Vajon hol van a határ a családi kötelesség és az önállóság között?
Egy éjszaka, amikor anyám újra ordítva hívott, végleg eldöntöttem: elhagyom az otthonomat. Azóta is naponta kapom a gyűlölettel teli üzeneteit, minden alkalommal másik számról. Vajon tényleg én vagyok a rossz, vagy csak végre a saját életemet próbálom élni?
Egyedülálló anyaként, Budapesten élve, kénytelen voltam elhagyni a lányomat, hogy külföldön dolgozzak és megmentsem az otthonunkat. Most, évtizedekkel később, a lányom haragszik rám, és én minden nap azon gondolkodom, vajon helyesen döntöttem-e. Ez az én történetem a bűntudatról, szeretetről és a megbocsátás kereséséről.
Soha nem házasodtam meg, és gyerekem sem született, de most, hatvanévesen, először érzem úgy, hogy készen állok a változásra. Fél éve megismertem egy nőt, aki mindent felforgatott bennem. Vajon lehet még újrakezdeni ennyi idősen, vagy az élet már eldöntötte helyettem a sorsomat?
Két éve mentem férjhez egy elvált férfihoz, és most úgy érzem, minden darabokra hullik. A férjem lánya, Dorka, beköltözik hozzánk a kis garzonlakásunkba, és ettől minden megváltozott. Vajon tényleg én vagyok az önző, vagy csak elveszítettem önmagam ebben a családban?
